|
Az eljárás ismertetése: Az eljárás során szerves anyag, csont, kagyló, csiga, vízben oldott inorganikus szén stb. vizsgálata lehetséges. Az anyagcsere folyamatok során a radiokarbon folyamatosan beépül és távozik az élőlényekből. Az élőlények szenére jellemző biológiai felezési idő - mely alatt az élőlényt alkotó szerves vegyületek fele kicserélődik - néhány év, ami rövid idő a radiokarbon felezési idejéhez képest. Így a szárazföldi élőlények biológiai szenének fajlagos radioaktivitása folyamatosan követi az atmoszférikus szén fajlagos radiokarbon aktivitását. Az anyagcsere folyamat megszűnte után további 14C beépítésére nincs lehetőség, ezért a biológiai szén 14C koncentrációja a felezési időnek megfelelően exponenciálisan csökken. Ismerve az anyagcsere folyamat alatt az élő anyag széntartalmának fajlagos radioaktivitását (A0) (kezdeti aktivitás), majd az anyagcsere folyamat megszűnte után jelenleg megmérve a fajlagos aktivitást (A) (jelenlegi aktivitás), a bomlási állandó (l) ismeretében kiszámítható az életfolyamatok megszűnésének ideje, azaz a minta kora (t). A = A0 exp (- l t) A fenti képlettel azt az időt számítjuk ki, ami ahhoz szükséges, hogy a minta szenének kezdeti fajlagos aktivitása (A0) a mért A értékre csökkenjen. Ez az idő a konvencionális radiokarbon kor. A 14C radiokarbon módszer segítségével meghatározzuk a régészeti és geológiai minták naptári korát, felszín alatti vizek (azaz a felszín alá kerülés óta eltelt idő) korát valamint alkalmazzuk atomerőművi eredetű légköri szennyezők kimutatására. A minták radiokarbon kormeghatározása és koncentráció mérése alacsony hátterű mérőhelyen, passzív védelemmel, antikoincidencia védőszámlálóval ellátott kilenc proporcionális számláló segítségével történik. |
